A csarnok, aminek elsőként nekikezdtünk.
Kétféle ember van. Az egyik, aki megretten a látványtól, és aki van elég tökös ahhoz, hogy meglássa benne a lehetőséget.
Néha mi is bíztatjuk magunkat, hogy elég tökösek vagyunk ehhez, lehet ebből jó is.
Nem vettünk zsákbamacskát, mert megnéztünk mindent, mielőtt döntöttünk. Nekem a sok szemét látványa nem volt olyan rémísztő, és a mai napig örülök, amikor kint van velük az utánfutó, és megrakhatom hulladékkal.
Persze már néhány fordulón túl vagyunk a szeméttelepre, és lesz még jó pár kanyar, de előbb-utóbb el fog fogyni.
Arra azért figyelünk, hogy próbáljuk szelektíven gyűjteni a dolgokat. Ami hasznosítható, azoknak kijelöltünk helyeket. Így a papírhulladék, fémhulladék, és a zöldhulladék nem keveredik.
A vegyes szemét…hm…nincs mit tenni, annak nincs itt helye többé. A műanyag zsákok, kajásdobozok, flakonok és építési hulladék, üvegszilánkok, kannák és festékes dobozok, mindenféle törmelékek, ezekkel volt tele a kert.
De most járjuk körbe a csarnokot, hogy milyen feladatok vártak ránk, hiszen ez volt az első épület, amit élhetővé akartunk tenni.
Nézd meg a csarnokról készült képeket, hogy honnan indultunk.
Csarnok kívülről
Látható, hogy került ide minden. Autóülés, rossz hűtőszekrény, egy raklapnyi törött tetőcserép, és ami nem nagyon látszik, de sörösdobozok, tejeszacskók, mindenféle műanyag alkatrészek, festékes bödönök.
Mindenkit megnyugtatok, hogy az 1987-es 601-es Trabant jó kezekben van, éppen megszépül.
A rendrakás elkezdődött, folyamatosan dolgozunk azon, hogy egyre szebbé tegyük ezt a területet.
De tudni kell, hogy munka mellett csináljuk ezt az egész felújítást, hétvégenként.
Itt látható, hogy megkezdődött a fakivágás is.
Szeretjük a zöldet, szeretjük a fákat, az árnyékot, de valljuk be, amikor a természet visszavesz valamit, azt nem éppen tájépítészetileg megfelelő kialakítással végzi. A legtöbb zöldnövényzet a lehető legrosszabb helyen volt.
Talán a képen is látszik, hogy jókora betontömböt meg is emelet egy olyan fa, ami valamikor kidőlt, de mégis megmaradt, erősödött. Mindegy, hogy a gyökerei kilógtak, itt úgy látszik, hogy nagyon jól érezte magát.
Bocsi, de innen mennie kellett.
Ahogy körbejárjuk az épületet, látszik, hogy a rendrakáson kívül lesznek itt még egyéb dolgok is. A betonozott részt majd 10cm-es földréteg borítja, amin mindenféle gyógynövény(?), gyomnövény, bújt elő.
Azt tudni kell, hogy egy allergiával küzdő embernek nem éppen egy kellemes környezet.
Folyamatosan próbálom a terepet tisztítani, de a végső nagytakarítás akkor lesz majd, ha már az épület is elkészül.
Addig csak jobbról balra pakoljuk a kupacokat, mivel az újabb földtúrások újabb halmokat termelnek.
Majd később, egyben egy konténeres autóval elszállítatjuk őket.
Csarnok belülről
Néha azt sem tudjuk, hogyan is kezdjünk hozzá, de végül veszünk egy nagy levegőt, és nekiugrunk a munkának.
Papírok, kábelek, műanyag zsákok és még ki tudja mi franc volt még itt. Bezsákoltunk mindent, amit lehetett, majd kiürítettük a csarnokot, hogy elkezdődjön a felújítás.
Sajnos a vártnál sokkal több idő kellett, mire elkészült, de erről még készülni fog több blogbejegyzés is.
A lényeg, hogy minden egyes itt eltöltött nap után azt érezzük, hogy megint nagyon sokat haladtunk előre.
A teljes kipakolás után pedig elkezdődött a galéria építése, hogy egy szép iroda, konyha, mosdó, öltöző legyen.
A cél, hogy normális emberi körülmények legyenek, ahol jó lenni, jó dolgozni.
A galériaépítésről külön blogbejegyezésben fogok nektek írni, mert az is megér pár külön mondatot.
Láttad a Lom, kosz, szemét mindenhol bejegyzést? Olvasd el ezt is!